Szlovákiai Kirándulás
2018.09.10 -
2018.09.12-ig
Elutazásunk előtt egy előkészítő
órán vettek rész a tanulók, ahol többek között
tájékozódhattak az útvonaltervről, amit később
el is készítettek.
Hallhattak Szlovákia néhány magyar vonatkozású
nevezetességeiről, történelmi hátteréről, a
Kárpát – medence etnikai arányainak
alakulásáról, hazaszeretetről, nemzeti
öntudatról.
Az indulás elég korán, hajnali négy
órakor történt Szalántáról Egerágra ahol további
tanulók csatlakoztak hozzánk, így 27 vidám
gyerekkel és 3 pedagógussal kezdtük meg az
utazást.
Többször tartottunk pihenőt, majd Rozsnyón
csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk Csúsz
Balázs, egy rendkívül megnyerő személyiség.
Az első állomásunk Rozsnyó, ahol
partneriskolánk diákjaival találkoztunk.
Igazgatónő meleg szeretettel fogadott bennünket.
Bemutatta iskolájukat, amit a mi bemutatkozásunk
követett. Kölcsönösen megajándékoztuk egymást
iskolánk tanulói által összeállított
diáklapokkal, illetve foglalkoztató füzetekkel.
Miután körbejártuk az iskolát, megköszönve a
szíveslátást, folytattuk utunkat. A buszban
idegenvezetőnk nemcsak a híres városokról,
látnivalókról, történelmi érdekességekről
beszélt, hanem az egyes városokhoz kötődő
mondákkal is szórakoztatott bennünket.
Sajnos az aznapra tervezett
programoknak csak töredékét tudtuk
megvalósítani, hétfő lévén szinte valamennyi
múzeum zárva tartott, így programváltozást
kellett eszközölnünk. Betléren tettünk egy nagy
sétát, ahol idegenvezetőnk minden fontos
tudnivalót megosztott velünk, még egy rögtönzött
„ki mit tud”-ot is szervezett a főtéren. Mivel
nagyon meleg volt mindenkinek jólesett a hűsítő
fagylalt.
A buszon nagyon jó hangulat
uralkodott. Este fél hétre érkeztünk meg
szállásunkra Tátralomnicra, ahol a gyerekek
boldogan vették birtokba szobájukat, ahonnan
pazar kilátás nyílott a hegyekre!
A meleg vacsora után diákjaink nagyon jól
szórakoztak, alig akartak nyugovóra térni.
Másnap a viszonylag korai
svédasztalos reggeli után elindultunk a Bélai
cseppkőbarlangba mely a Felvidék 12 turisták
által is látogatható barlangok közül az egyik,
méghozzá a legmagasabban fekvő. A barlangot Husz
György és Britz János fedezte fel 1881-ben.
Csodálatos mesevilág tárult elénk, fokozva a
hangulatot a barlang „koncerttermében”
klasszikus dallamok hangzottak el, teljesen
elvarázsolva éreztük magunkat.
Rövid pihenő után folytattuk utunkat a Dobsinai
– jégbarlangba, amely az Aggteleki- karszt és a
Szlovák -karszt barlangjai részeként 2000 óta a
Világörökség része, bár nem a Szlovák -karszt
területén helyezkedik el. Már 1871-ben
megnyitották a látogatók számára, majd pár évre
rá a világon elsők között, villanyvilágítással
is ellátták.
A barlang hossza 1483m s egy 21 km
hosszú barlangrendszer részét képezi, a
legnagyobb jégbarlangok közé tartozik Európában.
Sehol az alpesi térségen kívül, Európában nem
található annyi jég, amely helyenként több mint
25 m vastagságnál nagyobb. A jég a barlang
formájának köszönhetően marad meg, amely a
bejárattól folyamatosan süllyed. Az alsó
részében a hideg levegő megmarad, amely még
nyáron sem melegszik fagypont határa fölé.
Barlanglátogatáskor, ahol rendhagyó földrajzóra
keretén belül felidéztük a kialakulásáról
tanultakat. Hihetetlen „jéghegyeket”
jégcsapokat, képződményeket láttunk. A múltban a
barlangban nyári korcsolyázást szerveztek.
A felszínre érve megcsapott bennünket a
meleg, a télből a nyárba tértünk vissza.
Ezután Késmárkra vitt utunk,
megtekintettük a Thököly várat és a dicső
fejedelem sírját is. Majd Szepesség gyöngyszeme
következett Lőcse.
Felkerestük a Szent Jakab templomot.
A városi műemlék-rezervátum magába foglalja a
város történelmi és kulturális nevezetességeit,
amelyeket a csaknem teljesen épségben fennmaradt
városfalak ölelnek körbe.
Rögtönzött kiselőadást tartottunk
Jókai Mór: Lőcsei fehér asszony, Mikszáth :
Fekete város műve nyomán. A buszban is
felolvasást tartottunk a szerzők a város és a
kor viszonyainak behatóbb megismerése céljából.
A gyönyörű látványosságok után kissé
elpilledve mindenki jó étvággyal fogyasztotta el
jól megérdemelt vacsoráját. Este a gyerekek
minden fáradtsága elszállt. Egy kis vetélkedő
után még sokáig beszélgettek, és sajnálták, hogy
ez lesz az utolsó éjszakájuk Tátralomnicban. A
kiadós reggeli után összecsomagoltunk, búcsút
intettünk a hegyeknek, megszámoltuk a
szobasarkokat és útnak indultunk.
Harmadnap célunk Kassa:
felejthetetlen élményt nyújtott a Rákóczi ház, s
nem utolsó sorban a székesegyház meglátogatása.
Rendhagyó történelem óra keretében felidéztük a
fejedelem szabadságharcban és magyar
történelemben betöltött szerepét. A több ezer
koszorú mellé a sajátunkat is ünnepélyesen
elhelyeztük.
Utolsó programunk egy kellemes
városséta volt Márai Sándor emlékek nyomában.
A haza felé út vidám hangulatban
telt élményeket elevenítettek fel a gyerekek és
csak azt sajnálták, hogy ilyen gyorsan eltelt ez
a három nap.
|
|
|
Tájékoztató óra |
Tájékoztató óra |
Városnézés
Lőcsén |
|
|
|
Lőcse |
Koszorúzás
Rákóczi sírjánál |
Rodostói ház |
|
|
|
Útközben... |
Kassai Dóm |
Kirándulás
Kassán |
|
|
|
Rozsnyó |
Szepesvár |
Városnézés
Szepesszombaton |
|